A munkahelyi segítségnyújtási programok nem tudják azonosítani az erőszakos partnereket

Az EAP-k a legtöbb nagyvállalat alkalmazottainak felajánlott szokásos előnyei, a kutatók azonban azt tapasztalták, hogy a programok gyakran nem képesek kiszűrni az esetleges visszaéléseket az ismert kockázati tényezők jelenléte ellenére.
Ráadásul a programok gyakran ugyanazt a beavatkozást kínálják az azonosított elkövetők és áldozatok számára - ez a megállapítás arra utal, hogy az egyéni igények nem felelnek meg egymásnak.
A tanulmányban a Johns Hopkins Sérüléskutatási és Politikaközpont és az RTI International kutatói megvizsgálták az EAP-k bevonását a partnerek ellen erőszakot elkövető személyek átvilágításába és kezelésének felajánlásába.
"Az intimpartneri erőszaknak jelentős munkahelyi hatása van, ezért az EAP-k megfelelő helyzetben vannak e fő közegészségügyi probléma kezelésére" - mondta Keshia Pollack, Ph.D., a tanulmány szerzője, a Johns Hopkins Sérüléskutatási és Politikaközpont adjunktusa. "Sajnos az általunk vizsgált programok többsége elhanyagolja a kérdés kritikus aspektusát azzal, hogy nem foglalkozik a belsõ partneri erõszak elkövetésével."
A Betegségmegelőzési és Megelőzési Központok (CDC) becslések szerint a közeli partneri erőszak áldozataivá válás következtében elvesztett termelékenység éves költségeit több mint 700 millió dollárra becsülik, és az Egyesült Államokban évente több mint 7,9 millió fizetett munkanap veszik el.
Az elkövetőknek és az áldozatoknak egyaránt gondjai vannak a munkahelyen. A tanulmányok azt mutatják, hogy az elkövetők munkájának teljesítményét és termelékenységét befolyásolja a hiányzó munka, a késői megjelenés vagy a korai távozás, a koncentrációs nehézségek és a munkahelyi hibák.
Huszonnyolc különböző EAP-t vontak be a vizsgálatba. A kutatók részletes információkat gyűjtöttek az intenzív partneri erőszakkal kapcsolatos tevékenységek típusairól (azaz szűrés és felmérés, nyújtott szolgáltatások, valamint esetkezelés és nyomon követés), amelyeket az egyes EAP képviselői felajánlottak.
Míg több EAP arról számolt be, hogy a közvetlen partneri erőszak elkövetésének felderítése általános, szabványosított értékelési eljárásukkal lehetséges lenne, csak három EAP számolt be arról, hogy standardizált értékelésük kiterjed a belsős partneri erőszak kockázatára, és egyik sem jelentett olyan szabványosított eszközt vagy protokollt, amely kifejezetten kéri a páron belüli erőszak elkövetéséről.
Ironikus módon sok EAP arról számolt be, hogy az intimpartneri erőszak elkövetőinek nyújtott szolgáltatások megegyeztek azokkal, amelyeket az intimpartneri erőszak áldozatainak kínálnak (például biztonsági terv kidolgozása).
Nyilvánvaló, hogy ezek a szolgáltatások nem relevánsak a visszaélések elkövetésének kezelése szempontjából, és egyik sem számolt be arról, hogy közvetlen kezelési vagy beavatkozási szolgáltatásokat kínálna kifejezetten a belsõ partneri erõszak elkövetõinek.
"Az intimpartneri erőszak elkövetésével összefüggő kockázati tényezők szűrése kritikus jelentőségű, mivel az EAP ügyfelek ritkán azonosítják magukat elkövetőként" - mondta Jennifer L. Hardison Walters, a vezető tanulmány szerzője, M.S.W.
"Korábbi kutatások azt mutatták, hogy azoknak a munkavállalóknak a túlnyomó többsége, akik az alkoholfogyasztás kezelésében kölcsönhatásba léptek az EAP-val, visszaélő magatartást tanúsítottak partnereikkel szemben."
A bensőséges partner elleni erőszak elkövetésének kockázatával járó egyéb tényezők közé tartozik a depresszió, a személyiségzavarok, a házassági konfliktusok és az instabilitás.
"Az általuk kiszolgált nagy népesség és az alkalmazottak problémáinak felismerésében és megoldásában való hozzáértésük miatt az EAP-k egyedülálló helyzetben vannak a belsõ partneri erõszak elkövetésének kezelése érdekében" - fejezte be Pollack.
"Továbblépve a közegészségügy, a szociális munka és a büntető igazságszolgáltatás szakértőinek kell segíteniük az EAP adminisztrátorait abban, hogy átfogóan kezeljék ezt a közegészségügyi problémát."
A jelentést a Erőszak és áldozatok.
Forrás: Johns Hopkins Közegészségügyi Iskola